Ahogy a forrásokat olvasgattam, jelentős különbségeket láttam a megítélésében attól függően, hogy ki írta a cikket.
KATT!
Egyes források szerint Rózsa Sándor felbukkanásával nyert igazi értelmet a „betyárbecsület” szó. Valódi igazságosztó volt – nemcsak a nép, de a többi haramia között is. A korabeli források szerint csakis a gazdagoktól vett el, másokkal bőkezűen bánt: elismerését szívesen fejezte ki jutalmazással.
A zsákmányt mindig egyenlően porciózta ki zsiványcimborái között, magának sosem hagyva többet, mint másnak. Mi több: barátai családját is felkarolta, ha bajba jutottak.
Más írásokban viszont ezt találtam: "Úgy emlékeznek a legendákat gyártók: csak a gazdagokat bántotta a derék Sándor. De miért is? Ugyan mit lophatott volna a szegénytől? "
Nézzünk bele egy kicsit az életébe, mert én olyan dolgokat is felfedeztem, amit az iskolában elfelejtettek megemlíteni a történelem órákon :-)
Apját, Rózsa Andrást hamar elvesztette, mivel azt lólopásért felakasztották, más források szerint agyonütötték.
Sem írni, sem olvasni nem tanult meg soha.
1836-ban indult ellene először eljárás, ami után a szegedi börtönbe került.
Egyes források szerint valóban elkövette azokat a bűnöket, más források szerint ártatlanul ítélték el.
1837-ben innen megszökött, ezután kezdte csak el az igazi karrierjét.
Rablások, gyilkosságok kapcsolódtak a nevéhez, de minden kétséget kizáró bizonyítékokat Rózsa Sándor ellen a legtöbb esetben nem tudtak felmutatni.
1845-ben kegyelmi kérvényt nyújtott be a királyhoz, miszerint szeretne becsületes életet élni, de ezt elutasították.
1848-ban 150 fős szabadcsapatával csatlakozott Kossuth seregeihez, miután tőle megkapta az amnesztiát.
Szokatlan kinézetükkel és harcmodorukkal sikereket is arattak, de a csatázás leple alatt gyújtogattak, fosztogattak is, sőt Ezeres falut kirabolták és 36(vagy 40) embert megöltek.
Emiatt feloszlatták a szabadcsapatot, Rózsa Sándor ménesmester(csikós) lett Szeged Alsóvárosán és megnősült.
A szabadságharc leverése után megkezdték a felkutatását, ezért bujdosni kényszerült.
1857-ben egy szegedi gazda kiadta a pandúroknak, így sikerült elfogni.
1859-ben volt a tárgyalása, de nem merték kivégeztetni, mert az akasztással mártírrá tennék, így a büntetése életfogytig tartó börtön lett.
Más forrásokban azt olvastam, hogy az eredeti ítélet kötél általi halál volt, de Ferenc József a fent említett "politikai okokból" megkegyelmezett neki, átváltoztatta az ítéletet börtönre, ahonnan 1868-ban amnesztiával szabadult.
Szabadulása után állítólag próbált becsületesen élni, de ezt az előítéletek nem engedték, így összeszedte a cimboráit és folytatta a rablásokat.
Sikerült megint elfogni, 1872-ben szintén életfogytig tartó börtönre ítélték.
Egyes források szerint a Pesti Királyi Ítélőtábla 1873-ban halálra ítélte a betyárkirályt, de Ferenc József a halálos ítéletet ismét életfogytig tartó börtönre változtatta.
Békés rabként élte tovább az életét, 1878-ban, 65 éves korában ott is halt meg.
Életét több könyvben feldolgozták, híres íróink is írtak róla, például Jókai Mór, Arany János, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc és Móricz Zsigmond.
Népballadai hősként is megjelenik, bár állítólag egyiket sem lehet a nevével azonosítani, mivel például a legközismertebb „Bakony erdő gyászban van, Rózsa Sándor halva van…” kezdetű, amelyet korábban különböző betyárok nevével énekeltek, közönséges kocsmai verekedés áldozatáról szól.
Ami persze nem is meglepő, ha felfigyelünk a Bakonyra, ami nem éppen az Alföldön van :-)
Ami persze nem is meglepő, ha felfigyelünk a Bakonyra, ami nem éppen az Alföldön van :-)
Nekem ez a kedvencem egy olyan zenekar előadásában, akiket szívesen hallgatok bármikor, bár nem ez a fő stílusuk (Cool Head Clan):
A cselekedeteiben voltak pozitív dolgok, de aki öl, az nem lehet hős. Szerintem.
VálaszTörlésTeljesen igazat adok neked! Szerintem egy bűnöző volt, a legendák tették hőssé sokak szemében.
Törlés