Spenót

Hát igen ezt vagy szeretjük, vagy sem...

Ő szereti:-)

 

Hát az én fiaim nincsenek oda érte, pedig finom és egészséges étel.
Azért időnként főzök neki, természetesen tükörtojással és virslivel.

 

Otthon volt a kiskertemben, itt fagyasztott terméket szoktam venni a Coopban, a bio változatot.
A mirelitből persze sokkal egyszerűbb elkészíteni, de azért a friss zöldségből készített az igazi, bár macerásabb...

Hát a nagyobbik fiam megevett mindent, a pici csak a virslit és a tükörtojást.
Egy problémája volt csak, hogy spenótos lett a virsli...

GM ételek Genfben

Ez a bejegyzés csak az első ebben a témában, majd folytatom pontosabb információkkal.
Az ilyen ételek beszerzése nem könnyű, kisebb a választék, mint otthon.
Nemrégen olvastam, hogy Genfben a lakosság 1 %-a küzd ezzel a problémával, ami talán túl kevés ahhoz, hogy valaki nyisson egy boltot ezeknek, illetve az allergén anyagoktól mentes termékeknek.
Természetesen a nagyobb áruházakban megtalálhatók a Schar termékek, kb. olyan áron, mint otthon.
Már egyszer felírtam őket, de most éppen nem találom. De majd pótolom:-)
Azonkívül vannak a Migrosban saját gluténmentes termékek, de úgy emlékszem, hogy ezek drágábbak, mint a Schar dolgai.
Bár a Coop a drágább élelmiszer lánc, én mégis azt javaslom, hogy ott vásároljon, aki ilyen árut keres.
Miért?
A Coop saját márkás termékeire mindig ráírják az allergén összetevőket, ezért biztos lehetsz benne, hogy ha nincs rajta az, hogy "Glutént tartalmaz" illetve "Nyomokban glutént tartalmazhat", akkor nincs is benne!
Mi bio élelmiszereket vásárolunk a gyerekeknek, ezért inkább ezeket szoktam vásárolni.
Nem mindig tehetem ezt meg, mert pl. a Coop bio kukoricapelyhe nyomokban tartalmazhat glutént, ezért ebből a Schart szoktam venni.
Körülnéztem a Manorban is, de ott is igaz ez, sőt ott a bio kukorica darára is felírják ezt a figyelmeztetést.
Voltam a genfi bio boltban is, hát ott nagyon drága minden!
Sőt sok terméken semmilyen allergén információ sincs feltüntetve, és az eladó sem tud felvilágosítást adni. Ezért oda már nem is megyek, még körülnézni sem.
És nagy választék sincs a biztosan GM termékekből...
A francia bioboltokban nem mentem még el, mert régről úgy emlékszem, hogy ott is elég drága minden.
A pékségeket körbejártam, de sehol sincs GM kenyér, illetve péksütemény.
Mindenhol azt mondták, hogy olyan szigorú a szabályozás, hogy nem éri meg belekezdeni.
Bár pár helyen felírták a kívánság listára, de nem hinném, hogy lesz is belőle valami.
Szóval majd folytatom a termékek és árak listájával!

Chimarrao

Csütörtök este itthon felejtettem a táskámat, amikor az esti tanfolyamra mentem,
Benne volt a bérletem, irataim, pénztárcám és a telefonom.
Már a villamoson vettem észre, de mivel olyan sokan voltak, hogy az ellenőrök nem fértek volna fel, ezért végigutaztam a távot.
Hazafelé viszont sétáltam egy jót a hóesésben, mivel nem szerettem volna ellenőrrel találkozni, de egyébként is jól esett a friss levegő.
Kb. 1 órás út volt, közben sem drogárusokkal, sem utcalányokkal nem találkoztam, bár a tópart környékét kerültem. Olyan emberek sem voltak, akik belém szerettek volna kötni:-)
Nyugodt, csendes volt a város este 11-kor. Persze biztosan van a városnak olyan része is, ahol ez nem igaz, hiszen minden városban van ilyen rész, de én arra nem járok.
Jó időben gyakran szoktam hazasétálni az esti tanfolyam után, ez volt az első téli sétám.
Ezért a bérletemet nem is sajnáltam, viszont a telefonomat igen, mert így nem tudtam fényképeket készíteni.
Ugyanis minden esti órán valaki bemutatkozik, illetve egy kis előadást tart a számára választott témából, aztán erről beszélgetünk.
A múlt héten egy olasz férfi mutatta be a munkáját, aki a tengereken hajózik.
Ez is nagyon érdekes volt.
Most egy brazil nő mutatta be a várost, ahonnan jött, Porto Alegre-t.
Hozott egy albumot is, aminek az volt a külön érdekessége, hogy ő és a testvére illusztrálta.
Majd a végén megkóstolhattuk ezt a hagyományos dél-amerikai italt, amit Brazíliában Chimarrao-nak neveznek, de más országokban maté-ként emlegetik.
Mi régen valahonnan kaptunk egy csomag erva-mate-t, így az ízét ismertem.
Csak mi teaként készítettük el, hiszen nem voltak meg hozzá azok az eszközök, amiket most élőben is láthattunk.
Egy lopó tökből készült edényt használnak:

 

Mondjuk amiből mi ittunk más alakú volt, a neve cuia.
Ebbe teszik bele a szárított leveleket, majd forró vizet öntenek rá.

 

A másik eszköz, amire szükség van egy speciális szívó eszköz, amit szintén sokféle néven emlegetnek, Brazíliában bombilla.

 

Ezt a végét dugják bele a fenti katyvaszba:-)
A másik végén pedig lehet szívni az italt.

 

Körbe adják az edényt, és egymás után kortyolgatnak belőle.

Ennek is meg van a maga hagyománya, erről bőven lehet a wikipedia-n, vagy más oldalakon olvasgatni.

http://en.wikipedia.org/wiki/Mate_(beverage)



Az estének volt még egy meglepetése!
A tanárnő hozott egy marmitot, amit a legidősebb és a legfiatalabb csoporttársam tört össze a hagyományok szerint.
Ezzel azt hiszem vége is az Escalade-nak:-)
A marcipán zöldségek nagyon finomak!
A jövő héten karácsonyi óra lesz, mindenki visz majd valami finomságot és az óra második felében közösen megesszük, megisszuk azokat.

Baleset után vezetni

Most visszatérnék az egyik törölt bejegyzésemhez, mert szerintem érdekes téma.
Abban az írásban arról volt szó, hogy 2 éve volt egy balesetem, a 2 gyerek hátul ült a kocsiban.
A kocsi totálkáros lett, nekünk nem lett bajunk.
Ennyi az a rész, ami rám vonatkozik...
Azért írtam meg ezt a bejegyzést, mert érdekes lehet, hogy ki hogyan éli ezt meg!
Mer-e utána vezetni, és ha igen akkor mennyivel lesz óvatosabb?
Félünk-e ezután a téltől?
Én óvatosan kezdtem újra vezetni. Az új autómat én hoztam haza 150 km-ről, hátul ült a 2 gyerek, mert nem voltak hajlandóak a bátyámmal jönni.
A hó esett, előtte pár napig járhatatlanok voltak az utak.
Bizony félve ültem be az autóba, de szerencsésen hazaértünk.
Bár előtte is óvatosan vezettem, de utána még jobban figyeltem erre!
Az elmúlt napokban olvastam otthonról olyan híreket, hogy ugyanolyan tükörjégen szintén sok autó árokba csúszott.
Olvastam a kommenteket is, amik sokszor okoskodóra sikeredtek.
Én a balesetemnél 40-nel mentem lakott területen kívül, mégis megtörtént a baj.
Azon gondolkodtam akkor is és most a friss híreknél is, hogy amikor autót tanulunk vezetni, akkor az ilyen váratlan eseményekről miért nem esik szó.
Én nem emlékszem, hogy megemlítették volna a tanfolyamon, hogy mit kell csinálni, ha tükörjégre mész rá.
Most sem tudom, és személyeskedés nélkül kíváncsi lennék olyan ember véleményére, aki tudja!
Fékezzünk-e, vagy sem? Bár gondolom, hogy nem szabadna...
Ha már fékeztünk és csúszunk, akkor mit lehet tenni?
Holnap indulok autóval vásárolni, de még mindig bennem van a félsz.
Kérdezgetem is a férjem, hogy jegesek-e az utak...azt mondja, hogy nem.
Ettől függetlenül nem túl bátran, de nekiindulok.
Az utak kanyargósak, néha meredekek, ahol szinte lehetetlen megállítani az autót.
Most a fényképeket mellőzöm, mert nem pont az én konkrét balesetem a lényeg, hanem sokkal inkább a tény, hogy meg lehet-e ezt előzni...

Escalade az oviban

Tegnap délután volt az ovis ünnepség.
A szülők, nevelők, igazgatónő és a gyerekek elmentek a Cologny városházához jelmezekben (voltak jelmezes szülők is), ott elénekelték az Escalade dalát, majd visszamentünk az oviba egy kis ünnepségre.
A hagyomány szerint a legfiatalabb és a legidősebb ember töri szét a Marmitot, itt most a legidősebb gyerek volt a második főszereplő.
Utána ettünk, ittunk, beszélgettünk...
Szép kis ünnepség volt!
A fiam katica bogár helyett lovag szeretett volna lenni, ezért hősiesen cipelte az egész úton  a kardot és a pajzsot:-)

Erről a jelmezről azt kell tudni, hogy nem az ovi jelmeze volt.
A pici barátjának a nagyszülei vásárolták az unokájuknak.
Viszont az én fiam nagyon szerette volna ezt viselni, a barátja átadta neki, bár ezt én csak később tudtam meg.
Nolan felöltözött oroszlánnak, és boldogan figyelte, hogy az én fiam mennyire élvezi, hogy felvehette ezeket:-)
Mikor kiderült számomra, hogy ez a helyzet, akkor elnézést kértem az anyukától, de ő biztosított arról, hogy a fia ezt akarta, ez így jó neki.
Mindenesetre az én pici fiam megküzdött azért, hogy a hidegben hurcolja ezeket a cuccokat, és nagyon élvezte.
A kezemet sem volt hajlandó megfogni, mert ő egy lovag:-)
Kicsit lassan haladtunk, mert vagy a kard, vagy a pajzs esett le, illetve a sisak is mindig elmozdult...utána meg a fiam nem látott semmit.
Így hamar a sor végére kerültünk:-) Közben a nagyobbik fiamra is kellett figyelnem, mert persze ő meg mindig elöl akart lenni.

Igen töröltem!

Kitöröltem 3 bejegyzésemet, a hozzá tartozó kommentekkel együtt.
Olyan irányba vitt, amit a saját blogomon nem szeretnék látni.
Elnézést kérek azoktól, akik hozzászóltak...de ezentúl az életem szigorúan magán jellegű lesz.
Tévedtem, amikor megírtam az első bejegyzést, és ezek szerint a többinél is.
Nem kérek abból, hogy itt ismeretlenül véleményt alkossanak róla!
Tudom hibáztam, nem kellett volna megírnom:-(

Még mindig Escalade

Tavaly már írtam az iskolai ünnepségről, itt található:
http://azeletgenfbenmagyarkent.blogspot.ch/2011/12/escalade.html
Idén kicsit más formában tartják meg.
Most is 2 zöldséget kellett vinni megpucolva, feldarabolva a levesbe, de idén délben eszik a gyerekek az udvaron.
Ezért a fiam nem is jön haza ebédre.
Csomagoltam neki szendvicseket is, majd 4-re megyek érte.
Minden gyerek és felnőtt jelmezbe öltözött:-)
A fiam idén újra űrhajós lesz, maga készítette ismét a sisakját.
Már nagyon várta ezt a napot, de a többi gyerek is. Már tegnap este az udvaron énekelték közösen az Escalade dalát, és úgy hallom, hogy ezt ma is folytatják.
Ide hallatszik az iskola zaja:-)
Az oviba is ma vittem a zöldséget, de ott majd a gyerekek pucolják meg, és darabolják fel.
Ott ugyanis holnap lesz az ünnepség.
Majd mi is megyünk a nagyobbik fiammal a jelmezes felvonulásra délután.
A jelmezt az ovi biztosítja, a pici katica bogár akar lenni:-)
Természetesen mindkét helyen lesz marmite törés, a szokásos marcipán zöldségekkel.