Játékboltok

Ma karácsonyi ajándékokat vásároltam a gyerekeknek, pontosabban csak  a nagynak.
Legot kapnak mindketten, de az éppen nem volt a boltban, amit a kicsinek kiválasztottunk.
A belvárosban van egy játékbolt, ahol elég drágán lehet vásárolni.
Én inkább villamossal kiutaztam egy másik boltba, így 40 CHF helyett 35-ért meg tudtam venni a nagyobbik gyerek ajándékát.
A piciét is majd ebben az üzletláncban veszem, csak holnap egy másik boltjukban próbálkozom.
Nem! Nem vásárolunk nekik sem nagy ajándékokat!
Nem hiszem, hogy az ár a fontos. Sokkal többet ér, ha sikerül kitalálnod, hogy minek örülnének:-)
Ők pici dolgoknak is tudnak örülni szerencsére.
A nagy ajándéka egy szerelhető autó benzinkúttal:

 a picié hasonló, csak Verdák:

Azt hiszem nagy lesz a boldogság:-)
De ez a bejegyzés azért született, hogy tudjátok Genfben is igaz, hogy érdemes kicsit utazni, hogy olcsóbban megvehess valamit.
A belvárosban a gazdagok vásárolnak:-)
Na ezt most módosítom!
Ma megvettem a pici ajándékát is, ez például ugyanannyiba került a kinti boltban, mint a belvárosiban.
A nagyobbik legójánál belecsúsztam egy akcióba, ezért volt olcsóbb.

GM kürtőskalács

Még nem próbáltam, mert nincs hol...de a nyáron megsütöm!
Egyébként most olvastam, hogy Genfben is lehet kürtőskalácsot kapni:-)
Egy Erdélyből származó lánytól a következő helyeken lehet vásárolni:

- csütörtök délután: a coppet-i piacon
- szombat délelőtt: a nyon-i piacon
- vasárnap délelőtt: a Plainpalais-n

Ez mondjuk biztos az igazi, de házilag is elkészíthető!
 

Hozzávalók 4 főre:

Tészta:

• 250 ml langyos tej
• 2 db felvert tojás
• 80 g olvasztott vaj/margarin
• 500 g liszt (Schar B lisztet ajánlanak hozzá és 1/6-od rész rostot)
• csipet só
• 3 ek porcukor
• 20 g friss élesztő
• 20-22 db habroló forma (sörösdoboz is megteszi)

Szóráshoz:

• napraforgó olaj (vagy egyéb olaj)
• fahéj/kakaó/dió ízlés szerint
• cukor

1. Az élesztőt egy kevés langyos, cukros tejben felfuttatjuk.
2. A lisztet, a sót, a porcukrot, az olvasztott vajat/margarint, a felvert tojásokat és a felfutatott élesztőt összegyúrjuk/dagasztjuk.
   Amikor már a tészta elválik az edény falától, és a kezünkhöz sem ragad, akkor meleg helyre tesszük, letakarjuk, és hagyjuk kelni 30 percet.
3. Amíg kel a tészta, a habroló formákat/sörösdobozokat betekerjük alufóliával (könnyebb lehúzni róla a tésztát, amikor megsült).
4. A megkelt tésztát lisztezett deszkán még egyszer átgyúrjuk, és szétsodorjuk 0,5 cm vastagra, és 3 cm széles csíkokat vágunk belőle.
   Erősen rátekerjük a formára úgy, hogy érintsék egymást (nem kell fednie).
5. A feltekert mini kürtőskalácsokat megkenjük olajjal, és megforgatjuk fahéjas cukorban/cukros kakaóban/cukros dióban (ki mit szeretne, vagy csak símán kristálycukorban).
6. Kiolajozott tepsibe rakjuk a kalácsokat. Előmelegített sütőbe tesszük sülni.
7. Amikor megsült, még melegen lehúzkáljuk a formáról, és ha szükséges, és szeretnénk még egyszer megforgathatjuk a szóratban.
   Ebből az adagból 20-22 db jön ki a formák nagyságától függően (nagyobb vagy kisebb).

sütési hőfok: 160°C

sütési mód: alul-felül sütés

tepsi mérete: 35x35 cm

 

Mit főztünk?

Kedden voltam megint főzni, a menü:
Colombo de porc
Saláta
Desszert
Pontos receptet nem tudok adni, mert a szakácsnő is változtatott az eredeti recepten.
Colombo de porc
A sertéshúst kockára vágta, és bepácolta zúzott fokhagymával, borssal egy kis időre.
Utána párolta serpenyőben.
Apróra vágott hagymát pirított, ezt összekeverte a hússal.
Utána ezt a keveréket tepsibe tette, kockára vágott padlizsánt tett rá (jó bőven), majd húsleves lével felöntötte.
Természetesen egyéb fűszereket is tett hozzá, de ezt mindenkinek az ízlésére bízom....sajnos nem tudtam figyelni, hogy mit tett bele pontosan.
Aztán kockára vágott mangót tett rá, és zöld citrom levével locsolta meg.
Már ment is a sütőbe:-)
Rizzsel tálaltuk.
Nekem mondjuk nem kedvencem a padlizsán, de azért finom volt ez az étel is.
Nézegettem az interneten, hogy milyen fűszerek kellenek hozzá, de nagyon sok recept van fent és mind mást ír:-)
Saláta
Hát ez egy érdekes saláta volt...
Céklát kockára vágtunk, majd az almákat is, és ezeket összekevertük.
Zöld citrom levével ízesítette a szakácsnő, és apróra vágott mandulát szórt bele, majd apróra vágott petrezselyem zöldjét.
Hát a cékla sem tartozik a kedvenceim közé, de ezt a salátát is finomnak találtam...a mandula jól megbolondította:-)
Az öregeknek annyira nem ízlett, maradt is belőle bőven, pedig minden saláta el szokott fogyni.
A fiam ugyan megette, de láttam rajta, hogy annyira nem ízlik neki, pedig ő szereti a céklát.
Én kétszer is szedtem:-)
Desszert
Hát ezt nem láttam, de fagyi volt...
El kellett vinnem a fiamat az iskolába, ő is ott evett velünk.
Ketten segítettünk az előkészítésben, de elég lassan haladtunk.
Egyrészt a szakácsnő mindent előre meg akart mutatni, pl. azt is, hogy hogyan vágjuk kockára a hagymát:-)
De közben másokkal beszélgetett, és volt, hogy 10-15 percet csak ültünk, és vártuk, hogy befejezze a beszélgetést...
Kicsit fontoskodó néni volt, ez már feltűnt a munkamegbeszélésen is a múltkor. Nem is örültem neki annyira, hogy neki kell segíteni.
A másik segítő pedig elég érdekesen dolgozott és koszosan...
Én főzés közben is figyelek a konyha tisztaságára, arra, hogy a csap ne duguljon el, stb.
Hát őt ez nem érdekelte, simán mindent beleszórt a csapba, ami ezért hamar el is dugult...na ezt is kellett szerelni:-)
A céklát nem edénybe rakta, hanem csak simán az asztalra...folyt  a leve minden felé.
De nem is sorolom tovább, engem ez idegesített, ráadásul sokkal több munka van a környezet feltakarításával, mint egy edény elmosásával, de ez csak az én véleményem.
Viszont jókat beszélgettünk, ezért nagyon hasznos volt ez a nap!

Kultursokk, honvágy és a többi...

Egy másik érdekes írást is olvastam tegnap:-)
Egy fiatal lány írta le az érzéseit a kinti életéről. Szerintem egy őszinte írás volt, beismerve a hibáit...
Leírta azokat az érzéseket, amikkel mindenki szembesülhet külföldön.
A csokis írásomnál Karina azt írta, hogy a franciák szerint mindenki szereti a csokit, aki azt mondja, hogy nem, az hazudik! Remélem jól idéztem:-)
Ennél az írásnál én azt gondoltam, hogy mindenki átéli ezeket az érzéseket, ha nem is mindet egyszerre, de azért találkozik velük (beleértve a depressziót is!)...aki azt mondja, hogy nem, az hazudik!
Maga az írás nagyon tetszett...
Aztán elkezdtem olvasni a kommenteket, és ledöbbentem...
Egyesek ugyan burkolva, de azt feltételezték a hölgyről, hogy azt a bizonyos ősi foglakozást űzi, csak azért mert nem talált munkát, és a párja dolgozott csak...
Milyen faragatlanság ilyet írni egy ismeretlen nőről?:
"Jobb érzésű (neveltetésű?) lányok már 14 évesen elutasították volna ezt a "munkát". "
Persze a magyar emberek nem tudják megérteni, hogy a nő otthon vezeti a háztartást és nem dolgozik, vagy csak részmunkaidőben, mint a cikk írója.
Ráadásul sokan szelektíven olvasnak, és persze nem erősségük a szövegértés sem:-)
Igen, én sem dolgozom, a férjem tartja el a családot. Most csak ez a megoldás van számunkra, így ezt csináljuk. De persze dolgozom azon, hogy ez megváltozzon!
Itt jön a másik kérdés, hogy mások azt sem tudják megérteni, ha valakinek ez nem jelent teljes életet...
Mi magyar nők vagyunk, magyar hagyományokkal...ezért természetes számunkra, hogy mi is dolgozzunk, legyen anyagi függetlenségünk.
Legalábbis nekem fontos, ezért nehezen viselem, hogy ez nincs meg. Hihetetlen nehéz még akkor is, ha a gyerekek, nyelvtanfolyamok minden időmet lekötik!
A lényeg: a kommenteken jól felháborodtam, reagálni is akartam, de végül a Wifi meggátolt ebben...
De ezt nem bánom, mert valószínűleg én is megkaptam volna, hogy csak egy eltartott nő vagyok, aki kihasználja a férjét:-)
De azért ide leírtam az érzéseimet, és csatolom a linket:
http://hataratkelo.blog.hu/2012/12/04/hazudtam_magamnak_hogy_boldog_vagyok?fullcommentlist=1#comments
Érdemes elolvasni, mert végre valaki arról is írt, hogy mi zajlik a lelkünkben egy kiköltözéskor!

Álláskeresés Svájcban

Tegnap egy nagyon jó írást fedeztem fel, amit ezúton megosztok veletek.
Először úgy gondoltam, hogy idemásolom a szöveget (természetesen a szerző feltüntetésével), de meggondoltam magam.
Én erről a témáról még nem sokat tudok, de azt gondolom, hogy a cikk írója nagyon jól összefoglalta a lényeget!
Hasznos azoknak, akik most még csak gondolkodnak azon, hogy hogyan álljanak neki...
És hasznos azoknak, akik már elkezdték küldözgetni a CV-ket, és most türelmetlenül várnak a válaszokra...
Jöjjön hát a link, ahol esetleg még kérdéseket is tehettek fel a szerzőnek, aki jól tájékozott ebben a témában:-)
http://debrecenbar.com/2012/12/04/allaskereses-svajcban/

Escalade futás

Sajnos a gyerekek köhögtek, ezért napközben nem mentünk ki.
Este én egyedül elmentem megnézni a jelmezes "futást".
Rengeteg ötletes jelmez volt, de inkább sétáltak, mint futottak:-)
Ez persze nem volt igaz a délelőtti, délutáni futamokra, amint az 1. képen is látható.
Voltak ezen kívül zenekarok, fűtött sátor a gyerekeknek, forralt bor, stb...
A leves sajnos elfogyott mire odaértem:-(
Néhány kép az idei ünnepről:
Próbáltam én is készíteni, de megfelelő fényképezőgép hiányában nem sikerült...

Maison de quartier des eaux-vives

Ez a bejegyzés azért született, mert úgy tűnik számomra, hogy mások azt gondolják, hogy nem ragadok meg minden alkalmat arra, hogy franciául beszélhessek.
Pedig mindenkivel igyekszem szóba elegyedni utcán, parkban, boltban, villamoson, stb.
Mint Eddienek írtam nagyon jól elbeszélgettem egy transzvesztitával is a parkban több mint 1 órán keresztül.
Aranyos ember volt...rózsaszín biciklin érkezett, rózsaszín laptoppal, piros mini szoknyában és köröm cipőben...bár kissé borostás volt.
Viszont kíváncsi volt arra, hogy honnan érkeztem és miért. Az ő életéből is megosztott velem részeket, érdekes beszélgetés volt.
Utána találkoztunk az utcán is, emlékezett rám, bár sietett, de pár szót akkor is beszélgettünk.
Az oviban a gondozókkal is minden nap beszélgetek, sőt ők ki is javítják, ha valamit nem helyesen mondok...és ez is hasznos.
Ezért vállaltam önkéntes mukát is ezen a helyen.
http://www.mqev.ch/
Sajnos csak havonta egyszer megyek főzni segíteni, mert sok jelentkező van erre az önkéntes munkára is.
Reggel 9-kor kezdünk, megfőzzük az ebédet...közben persze jut idő beszélgetésre is.
Ebéd időben tálalunk az időseknek, akik minden kedden itt ebédelnek.
Ők is nagyon hálásak, de nem magáért az ebédért.
Ez egy olyan hely, ahol összeülhetnek, beszélgethetnek. Egy jelentéktelen összeget ugyan kifizetnek az ebédre, de 1-2 órára jól érzik magukat:-)
Esznek, vörös bort kortyolgatnak és közben beszélgetnek.
Nekünk, akik ezt lehetővé teszik nagyon hálásak!
De ezen a helyen, és az összes ilyen maison de quartier-ben a városban nem csak ez a lehetőség van!
A gyerekek megfelelő szórakozási lehetőséget kapnak, bár itt nincs gyerek felügyelet, itt kell lenni a szülőnek is.
Különböző tanfolyamok vannak, pl. én is ide járok egy francia órára csütörtök délelőttönként...a 3 közül ez a leghasznosabb.
De egy másik ilyen helyen van pl. informatika képzés időseknek. Ide is jelentkeztem önkéntes munkára, informatikát tanítani. Fel is vettek volna, örültek is nekem, de sajnos ezek a tanfolyamok csütörtök délután vannak...akkor nekem francia van.
Na nem...nem tudok még annyira franciául, hogy ezt egyedül meg tudtam volna oldani!
De több önkéntes dolgozik 1 tanfolyamon, a lényeget olyan mondta volna el, aki jól beszél franciául, nekem csak segíteni kellett volna a néniknek, bácsiknak bepötyögni a gépbe!
Igen, igazatok van! Ez hasznosabb lett volna, mint a szegény Mireille történetét olvasgatni...de akkor még nem tudtam, hogy ez a délutáni tanfolyam ebből fog állni!
Visszatérve az eredeti helyszínhez:
Van itt csütörtök délelőttönként egy kávéház azoknak, akik franciául szeretnének megtanulni.
Ide is rendszeresen eljárok, 2 svájci férfi a segítő, ha véletlenül elakadna a beszélgetés...
Egyébként kötetlen, bármilyen témáról lehet szó.
Hát mára ez kívánkozott ki belőlem:-)
Ma van az Escalade futás, amiről már írtam. Sajnos a gyerekek náthásak, köhögnek és hideg van...
Ezért úgy döntöttünk, inkább maradjanak a meleg szobában és gyógyuljanak meg.
Bár a nagyobbik elment a Media Markt-ba CD-ket hallgatni az apjával, amíg a pici alszik.
Viszont én rákészültem az ilyenkor hagyományos levesre és forralt borra...
Ezért, ha a nagyobb fiúk hazajönnek, akkor én elmegyek egyedül kóstolgatni:-)