Megint egy érdekes hír otthonról

Időnként olvasgatom az otthoni híreket, megnézem a Facebook megosztásokat, de sajnos többször bebizonyosodott, hogy talán nem kellett volna...

KATT!

Régebben írtam egy álhírről, amiben azt szerették volna elhitetni az emberekkel, hogy az az idézet, amit megosztottak egy általános iskolai tankönyvből való...

Persze ez nem volt igaz, de sokan elhitték és felháborodásuknak hangot adva meg is osztották.

Ez a hullám már lecsengett, most egy újabb megosztást láttam a tankönyvek témakörében, ami bizony újabb indulatokat vált ki az említett közösségi oldalon.

Az eredeti egy "Tiltakozunk..." csoportban jelent meg, az idézethez csak 1 mondatot írtak: "Látta ezt már valaki?"

Forrás nem volt megadva, csak egy kép, persze utólag kiderült, hogy az illető nem is tudta, hogy honnan van kimásolva ez a vers.

Ez valóban megjelent egy általános iskolai tankönyvben, egy utánközlő antológiában.

Egy gyerekversről van szó, a költő Kiss Ottó, aki József Attila-díjas kortárs költő, író (fenti kép).
Egy dolgot emelnék ki az életrajzából: "Több munkáját lefordították németre, angolra, franciára, japánra, szerbre, bolgárra, svédre, horvátra, szlovákra és beás nyelvre."
A "Tiltakozunk ... " csoportban megosztott képről sajnos lemaradt, hogy az olvasókönyv másik oldalán Petőfi Sándor: Füstbement terv című költeménye található, ennek a versnek pedig a címe: Anyukám szép

Az sem látható, hogy milyen kérdéseket tesznek fel a gyerekeknek, de valószínűnek tartom, hogy az "édesanya" témakört járják körbe az említett 2 verssel, egy a nagy elődök munkái közül, egy pedig a mai gyerekversek közül.

Szerintem ez így van jól, egyáltalán nem baj, ha a gyerekek kortárs versekkel is megismerkednek.

Íme a vers:

Természetesen ez a vers éppen nem hasonlítható mondjuk Weöres Sándor gyerekverseihez, de nekem például tetszett. Aranyosnak tartom...

De, hát tiltakozzunk....! Ez nagyon megy a magyar népnek.

Hát, látszólag ugyan tényleg vannak benne helyesírási hibák, de azért azt illene észrevenni, hogy ezek direkt vannak így leírva, és gondolom minden tanító néni el is mondja a vers olvasásakor, hogy ezeket miért így írták le... sajnos nem tudom a helyes kifejezést erre a költői eszközre.

Ami elképesztő számomra az a következő:

Ennek a képnek a láttán rengetegen kifejtették a következőket (a teljesség igénye nélkül):

- "Aki ilyeneket tanít, attól el kell venni a diplomáját! (Aki kitalálta, annak lehet, hogy nincs is)"

- "És aki ilyeneket betesz a tananyagba, beleírja a tankönyvekbe, munkafüzetbe, aki idiótának nézi a gyerekeket, és a tanítókat, azzal mi lenne?"

- "Ez a Kiss Ottó a magyar líra egyik géniusza kell legyen! Én meg tök bunkó vagyok, hogy eddig nem találkoztam vele! Műveletlenségemre nincs mentség, tudom a kötelességemet, azonnal beiratkozok az első, vagy második osztályba!..."

- "A "hozezért" Magyar szót egyik értelmezö kéziszótàrban sem talàlom ..." illetve "Az "asziszem"-et csatolnàm mellé"

Ha nem baj, akkor a negatív hozzászólások felsorolását befejeztem, úgy illik, hogy a másik oldal is jelen lehessen:
- "Te jó ég, és itt néhányan tényleg irodalmat tanítanak? Kiss Ottó nagyszerű költő, játszott egyet. Aki nem érti, talán tényleg iratkozzon be újra az iskolába, mielőtt tanítani kezdene."
- "Nem értem, mi a baj ezzel a tündéri verssel. Ahelyett, hogy örülnénk, hogy kortárs gyerekirodalom is van végre a tankönyvben."
 - "Intertextualitásnak nevezik (Paripám csodaszép pejkó), s jó eszköze az irodalomértés tanításának."
- "A gyerekek is szeretnek nevetni... Ez egy fricska, azt hiszem: miután megtanultuk a nyelvtant, megtanultunk szép verseket, melyek szépen fejeznek ki emelkedett érzelmeket, - tehát már birtokában vagyunk az alapoknak, miért ne nevethetnénk egy jót? A vége tetszik legjobban: anyu annyira csodaszép, apu meg méginkább jófej, - engem, kiskrumplit, biztosan nyertek valami akció"

A támadó idézetek közül kihagytam azokat, amik nem tűrik a nyomdafestéket természetesen, a másik csoport hozzászólásai közül bármelyiket idemásolhattam volna... ez is elmond valamit, legalábbis számomra!