Régen írtam személyes információt tartalmazó bejegyzést, de talán már a trollok is megunták a várakozást, így próbálkozok...
KATT!
Mint tudjátok a kisebbik fiam elkezdte az első osztályt hétfőn, egy olyan csoportban, ahol vegyesen vannak 4 és 5 éves gyerekek, összesen 18-an jelenleg.
Imád iskolába járni, már ő is "nagyfiú"!
A tanítási időben zenét hallgatnak, verseket tanulnak, rajzolnak, festenek és nagyon sokat játszanak az udvaron. Vannak mozgást igénylő óráik is, amiket ő különösen szeret, mert sportos alkat.
Élvezi, hogy egy épületben van a testvérével, az udvaron szünetekben szoktak együtt játszani.
A közös ebédeknek is egyedi hangulata van, nagyon szeretik mindketten.
Már az oviban is megfigyelhető volt nála, hogy nem elég számára a kötetlen játék, inkább irányított feladatokra vágyik, így a nyár elején már nem annyira szeretett óvodába menni.
Ezért én azt mondom, hogy az én 2 fiamnál biztosan nem korai 4 éves korban az iskolakezdés, de a többi gyereknél is ezt látom.
A viselkedése is komolyodott, ez már 2 nap után is észrevehető.
A tanító néni nagyon kedves, jól tud bánni a gyerekekkel, de ha a másik 2 osztályba került volna, akkor is ezt tudnám elmondani, hiszen mindkét tanárnőt ismerem már.
Kedd estére azért kifáradt, ami azért érdekes, mert kevesebb időt tölt az iskolában, mint amennyit az oviban volt. Viszont a szerdai tanítási szünet alatt kipihente magát.
A nagyobbik már rutinosan megy a suliba, ő is egy vegyes osztályba jár, ahol 7 és 8 évesek tanulnak együtt.
Fél 12-kor illetve 4 órakor megkeresi a testvérét a terem előtt, és együtt jönnek le a lépcsőn. Ezt ő alakította ki, nagyon szereti, hogy ő felelős az öccséért.
Már írtam róla, hogy körülbelül azt kellett bevinnie a suliba, amit az öccsének, de neki már kellett komplett tornafelszerelés (fehér talpú edzőcipő, rövid nadrág és egy póló).
Ezen kívül kellett vennünk egy olyan ceruzahegyezőt, aminek van tartálya, egy nagy dossziét a hozzá tartozó 6 darabos elválasztókkal és egy olyan tollat, aminek a másik végén "radír" van, azaz el lehet vele tüntetni a hibásan írt dolgokat.
A neve: effaceur d'encre, minden nagyobb boltban kapható, így a Migrosban és a Coopban is.
Még nincsenek házi feladatok, de majd lesznek!
A szerdai napot pihenéssel töltötték a gyerekek, délután elmentünk vásárolni, megvettük a suliba szükséges dolgokat.
A Coopban szerdánként vannak kézműves foglalkozások, amik ingyenesek. Sajnos nem minden Coopban és nem minden héten...
Tegnap éppen volt, egy üdvözlő lapot lehetett készíteni, amiből az én gyerekeim rögtön 4-et csináltak, egyet-egyet apának és anyának is.
Ezt nagyon élvezték, több óráig dolgoztak...
Íme az eredmény:
A lap első borítója:
A borító hátoldala:
És a belseje:
Minden hozzávalót biztosítottak!
Ezeket a lehetőségeket azért hozták létre, mert így is szeretnék megkönnyíteni a szerdai napot a szülőknek, lehetőséget adva arra, hogy egy kisebb bevásárlást is megejthetnek amíg a gyerekek felügyelet mellett szórakoznak.
Más áruházakban is láttam ilyet felénk (Bauhaus). Tényleg jó ötlet. A szülők nyugodtan vásárolhatnak, és addig a gyerek sem unatkozik. :)
VálaszTörlésBiztosan kell egy-két hét mire belerázódtok az új helyzetbe. :)
Az én időmben még csütörtök volt az iskolamentes nap Genfben. A tanárok mindig adtak elég leckét, hogy legyen lehetőség ne unatkozni otthon, de általában átcsatangoltnk a napot miközben a szülők persze dolgozni mentek. Akkor még nagyon biztonságos volt az élet Svájcban.
VálaszTörlésÜdv a blogon! :-)
TörlésNekem még kicsik a gyerekeim, ők nem maradnak egyedül itthon, de gondolom a nagyobbakat most is előfordul, hogy őrizetlenül hagyják szerdán, bár már bevezették, hogy nekik szerda délelőtt is van iskola.
De sok család inkább beteszi erre a napra őket táborba, amikből most van bőven. Az én nagyobbik gyerekem is járt 2 évig ilyenekbe, ott láttam, hogy az idősebb korosztály csoportjai is tele vannak minden szerdán.
Idén szeptembertől ezeket a táborokat is igazították az új rendszerhez, az iskoláknál buszok szedik össze a gyerekeket délben, és szállítják a táborba, ahová este a szülők értük mennek.
Biztosan szerepe van ebben annak, hogy a közbiztonság romlott, mint ahogyan bárhol a világban sajnos :-(
A közbiztonság sajnos romlott Genfben az utóbbi 10-15 évben és ennek vannak pontos okai, de persze még mindig csodálatos más európai városokkal szemben. Az állami szolgáltatások viszont (mint pl ezek a szerdai táborok) folyamatosan növekedik már évtizedek óta egész Svájcban. Ez egy nagyszerű ország, mind az életszinvonal, mind a demokrácia, mind a környezet szempontjaiból sokan csak akkor veszik észre ha életük során elköltöznek egy másik országba.
TörlésTeljesen igazad van! Csodálatos, ahogyan ebben a városban a gyerekekre és többek között az idősekre figyelnek, mindkét csoportban programokat, ismerkedési lehetőségeket szervez a város. Ahol önkénteskedek ott időseknek teremtenek lehetőséget arra, hogy kicsit leülhessenek beszélgetni egy jó ebéd kíséretében.
TörlésDe nagyon segítik a bevándorlók beilleszkedését is tanfolyamokkal, programokkal.
Én nagyon szeretek itt élni, soha nem éreztem még hátrányos megkülönböztetést azért, mert nem itt születtem.
Sajnos, ha visszagondolok a gyerekkoromra, akkor azt is észre kell vennem, hogy akkor még otthon is nyugodtan játszhattak a gyerekek szülői felügyelet nélkül (hiszen sokszor hétvégén csak akkor mentünk haza, ha már éhesek voltunk), de ezt ma már ott sem lehet megtenni.
Igen Gilda, akár csak húsz évvel ezelőtt Magyarország is volt még legalább olyan biztonságos, mint most Svájc, de ez már csak emlék... Amikor kisgyerekként érkeztem Genfbe szüleimmel (1965 nyarán), az egyik bőröndöt az utcán felejtettük az állomás előtt és csak több órával később jöhettünk vissza érte... még mindig ott volt érintetlenül. Akkoriben nagyon sok nagyon szegény olasz bevándorló érkezett akik sok mindent felépítettek a városban; sokan utána haza sem mentek és ma már a gyerekeik gyakran genfi vállalkozók, politikusok, orvosok, ügyvédek meg ilyesmi. Szóval Genf (és aáltalában Svájc) az egyik olyan hely a világon, ahol bármit elérhet az ember ha szorgalmas és becsületes, nem kell különös hozzá "protekció". Az is csodálatos ott (különösen a mai Magyarországhoz képest), hogy nem a politikáról és annak hazugságairól szól az élet, hanem arról a minden területen látható törekedésről, hogy mindig minden a lehető legjobban simuljon az átlagember szükségleteihez.
VálaszTörlés