Adjunk-e a gyereknek, és ha igen, akkor mennyit?
Érdekes kérdés ez, mi ebben elég szélsőséges állásponton vagyunk, ezt belátom.
Amíg a gyerekek nem tudtak fogat mosni, egyáltalán nem kaptak.
Húúú...Mondták ezt mások! Miért nem adsz neki egy kis csokit?
Ezért nem kaptak túró rudit sem:-)...ezt Eddienek üzenem.
Mikor megtanultak fogat mosni, akkor nagyon ritkán kaptak 1-1 kockát.
Megjegyzem kb. 1 éve vettünk egy tábla bio csokit, és még mindig van belőle...
A cukros ételekkel ugyanez a helyzet, sőt sót is kevesebbet kapnak.
Hiányzik-e nekik?
A mindennapi életben nem, nem követelik. Ha olyan helyzetbe kerülnek, hogy a többi gyerek csokit eszik, akkor ők is ehetnek 1 kockát.
A rokonokat megkértük, hogy inkább ne adjanak csokit, amit vonakodva ugyan, de elfogadtak.
Egy gyümölcs sokkal jobb...
A gyerekek hozzászoktak, hogy ez nem jó nekik, megértették és elfogadták.
Ha a fogaikat nézem, akkor büszke vagyok, mert nincs rossz foguk.
Azt mondják a rossz fogak öröklődnek...hát nekem sok rossz fogam volt már gyerekkoromban is, szerencsére a mi fiainkat eddig sikerült ettől megóvnunk.
Sok ismerősöm van, akiknél a gyerekek falják a csokoládét, cukorkákat...aztán mennek a fogorvoshoz.
Jó-e ez a "tiltás"? Nem tudom...de hasznos, az biztos!
Miért került elő ez a csokoládé téma?
Igazából a fogmosás miatt.
Én eddig azt gondoltam, hogy úgy helyes, ha fogmosás után jól kiöblítjük a szánkat...
Az itteni fogorvos viszont azt mondta, hogy nem kell öblögetni, sokkal jobb, ha a fogkrém bent marad...így jobban véd!
Azóta a gyerekek is és mi is betartjuk ezt.
Hozzáteszem az én fogaimnak már gyakorlatilag mindegy:-)
Egyetértek Eddievel...a csoki nagyon fontos.
VálaszTörlésA franciák egyik legnagyobb szenvedélye: szerintük a csokoládénak helyet kell találnod az életedben, de fékevesztett zabálásnak nincs helye. Csak mértéktartással és kiművelt fogyasztóként élvezheted. Hogy ez náluk mit jelent? Azt, hogy a franciák az élet egyik élvezetének tartják, tudják élvezni csukott szemmel a selymes ízhatást, ahogyan a csoki szétolvad a szájukban- az étkezés érzéki művelésének az egyik csúcsa ez. A legtávolabb van ez attól, hogy gyorsan bekap valaki az utcán egy mars csokit vagy egy snickerst...
Szem előtt tartják a minőséget, képesek a legdrágább kézműves csokiért utazni, mert a minőségi csoki munkaigényes. Három csoki a legjobb: a ganache- a csokit vajjal, créme fraiche-sel vagy tejtermékkel keverik-, a praliné- cukor, őrölt mandula vagy dió és csokoládé keveréke-, valamint a gyümölccsel vagy likőrrel előállított töltött csokoládé...tudnék erről regényeket írni, de nem fárasztalak vele benneteket. Egy valamit a csokival kapcsolatban megtanultam a franciáktól: a fogyasztása szertartásos, nem esszük bárhol,bárhogyan és nem eszünk mértékteleneül.
Itt az igazi csoki a sötét csoki (a keserédes), amely a legtöbb kakaót tartalmazza. Vannak itt csokimúzeumok, klubbok, vásárok, szalonok és tanfolyamok és van csokimagazin és csokiakadémia is!;)
Na, kedvet kaptam ettől írni erről bővebben.
Végszóként: a franciák szerint tízből kilenc ember beismeri, hogy szereti a csokit- az az egy, aki nem- nos, ő hazudik..:))))
Élvezettel fogom majd olvasni:-)
TörlésA férjem egyébként imádja a csokit, talán a génjeiben van...
Félig francia, félig magyar, de közben svájci is, mert itt nőtt fel.
Képes csokit reggelizni, amit én soha nem fogok megérteni:-)
Én megértem..csak nekem vigyáznom kell a vonalaimra...:)Domi nem ehet sokat, mert felpörög tőle, Dórinak pedig árt a sok cukor...
VálaszTörlésMeg hát az igazi chocolaterieben nagyon drága a kézműves csoki, nem ehetsz belőle tonnaszámra..:)))
Majd viszek nektek innen, a chocolaterie Maurice Lioneltől.
Egyet értek. A csokinál is a mennyiség és a minőség a fontos, pontosabban a mértékletesség (szerintem). Nálunk mondjuk egyébként is figyelni kell, hogy ki-mit eszik, mert sok az érzékeny a családban. Ezért is örültem, amikor megjelent a laktózérzékenyeknek is jó kakaó: http://ly.my/laktozmentes
VálaszTörlés