Üdvözlet mindenkinek!

A mindennapjaimat firkantom ide az új városomban, Genfben...
Illetve hamarosan Franciaország és Douvaine felfedezése fog következni...


2012. június 22., péntek

Még mindig Zoé baba

Jó hír, hogy van számlaszám, aki segíteni akarna!
Idézem:
"Sziasztok!
Kedves Barátok és Ismerősök, többen jeleztétek, hogy támogatnátok Zoé Babát, de különböző okokból nem tudtok eljönni, ezért létrehoztunk egy számlaszámot, amin keresztül azok is tudnak segíteni akik messze laknak!
Számlaszám: 10918001-00000090-79980019
Unicredit Fittlesz Kaposvár Egyesület"

Egyébként simán lezajlottak ezek a sűrű napok:-)
A születésnapot nagyon élvezte a fiam, a szülők még lovag és királylány jelmezeket is kölcsönöztek.
Annyi ajándékot adtak a többi gyereknek, mintha nekik lenne szülinapjuk.
A szülinapra én vittem a nagyot kocsival, közben meg elmentem Franciaországba vásárolni.
A pici otthon aludt apával.
A piknik is jól sikerült a nyelviskolában, oda is kocsival mentünk, mert egyébként nem lett volna elég időnk ott lenni.
Isteni finom kaják voltak:-)
A vashiányról megjött az eredmény, nemrégen telefonált a doktornő.
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy már telefonban is értem, hogy mit mondanak, és ez nagy eredmény!
Sajnos nem jó, fel kell emelni az adagot napi 2 dózisra!
Tegnap megkapta a fiam a bizonyítványát, mindenből  a legjobb lett:-)
Nagyon büszke voltam rá, a tanárnő azt mondta, ha minden gyerek ilyen lenne, mint ő, akkor semmi gondja nem lenne.
Egyébként én azt gondoltam, hogy most első osztályban még kímélik a gyerekeket, és mindenkinek jó értékelést adnak.
De most láttam, hogy nem így van, sok gyerek volt, aki a legrosszabb minősítést kapta (3 fokozat van).
De így még nagyobb büszkeség nekünk:-)
Jövő szerdán lesz egy városi ünnepség az összes genfi iskolásnak, piknikkel egybekötve.
Szerintem ez otthon nem jellemző, én is várom már nagyon!
A szülők nem mehetnek be, de lesz majd egy felvonulás, ahol láthatjuk a mi drága gyerekeinket.
Enni, inni csak ők fognak:-)
Ja!
És ma egyedül beiratkoztam a könyvtárba, kivettem egy nyelvkönyvet, és elmagyaráztam, hogy csak szeptemberben fogom visszahozni!
A férjem azt mondta, hogy nem fogom tudni megcsinálni, és mégis sikerült.
Szóval haladok a jó úton, lassan ugyan, de egyre több mindent el tudok intézni egyedül is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése