Üdvözlet mindenkinek!

A mindennapjaimat firkantom ide az új városomban, Genfben...
Illetve hamarosan Franciaország és Douvaine felfedezése fog következni...


2015. augusztus 16., vasárnap

Szomszédok

Igen érdekes társaság gyűlt össze abban a lakóparkban, ahol élünk Franciaországban...
KATT!

Hát nézzük sorban:
1. A lakók nagy része svájci, Genfből települt át, mivel itt Franciaországban még megfizethetőek az ingatlanok.
Alapjában véve mindannyian kedvesek, szívesen barátkoznak, beszélgetnek. A gyerekek kint játszhatnak az utcán, köszönhető ez annak, hogy ez a forgalom által elzárt terület, csak az itt lakók jönnek ide autóval. De ők szépen lassan közelítik meg a házaikat, hiszen az ő gyerekeik is kint játszanak az úttesten.
Mindig van kint legalább 1 szülő a gyerekekkel, váltjuk egymást, de ez nem konkrét megbeszélés kérdése. Valahogy mindenki érzi, hogy addig kint van, amíg egy másik szülő nem jön...
2. Szinte minden családnál van legalább 1 gyerek, ami nagyon jó, hiszen a gyermekeink helyben játszhatnak, találnak az életkoruknak megfelelő társaságot.
3. Tudomásom szerint 1 család van csak, akik albérlőként laknak itt. Viszont van még pár eladó ház, ha valakit érdekel!
Genfhez közel van, aránylag nincs is dugó még csúcsidőben sem, mivel egy "rövidebb úton" is meg lehet közelíteni a lakóparkot, kikerülve a dugót a kisváros központjában.

Most jön a problémásabb rész, de azt előre leszögezem, hogy semmilyen negatív észrevétel sem fog megjelenni a kommentek között, ha nem megfelelő a hangneme!
4. Pont szemben lakik velünk 2 ember, kicsit problémás a nemüket megadni...
Van egy férfi és vele él egy másik férfi, aki nőként éli az életét. Női ruhákban jár, női nevet használ, és szívesen beszélget női témákról a lakóparkban élő anyákkal.
Semmi negatív érzést nem láttam eddig, elfogadták, hogy ő ilyen, ami szerintem természetes.
Aki most fintorog, annak azért leírom, hogy ez a 2 ember a jelek szerint nagyon szereti egymást, nem kihívóan, de ennek vannak jól látható jelei.
Az egyetlen család, aki nem kerítette be a területét, szépen parkosítják, és a gyerekekkel is szívesen játszanak.
Hogy ez esetleg káros lehet a gyerekeinkre? Nem hinném... A mi gyerekeink tisztában vannak a helyzettel, de valahogy azt gondolom, hogy csak ezért egyik sem fog majd női ruhába bújni, ha felnő.

De jelen van a másik véglet is, akik szintén majdnem szemben laknak velünk, az előző család szomszédságában.
5. Egy nagyon gazdag arab családról van szó, van 3-4 gyerek és természetesen háztartási alkalmazott, aki velük él. A garázsban alakították ki a szobáját.
Gondosan körbekerítették a házukat, az édesanya ki sem jöhet az utcára, nyitott ajtó mögül dirigál a gyerekeknek és az alkalmazottnak. Csak akkor látjuk, ha a kocsiba száll be, akkor is gondosan kendő mögé bújik.
Nem beszéltem még sem az anyával, sem az alkalmazottal, az apával a férjem már váltott néhány szót az építkezés során.

Jelenleg azon gondolkodunk, hogy mit szólhat ez utóbbi család az előbbi szomszédok miatt...
Arra jutottunk, hogy talán el is fognak majd költözni, hiszen számukra ez nagyon nem természetes, elfogadhatatlan dolog.
Véleményem lehet, de én sokkal elfogadhatóbbnak tartom az előbbi család életét, bár az arabokkal kapcsolatban sem mondhatom azt, hogy elítélem. Nem értem, vagyis értem... hiszen ismerem a hagyományaikat. Az ő dolguk ez, nem másik embernek kell erről véleményt, kritikát megfogalmazni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése