KATT!
Egy rövid pillanat a mai napomból...
Úgy alakult, hogy busszal kellett utaznom. Itt az a rendszer, hogy a nem kötelező megállókban inteni kell a sofőrnek, ha fel akarunk szállni a buszra, különben csak akkor áll meg, ha van leszálló.
Vártam a buszt, egy néni közeledett a megállóba, aki elég nehezen tudott csak menni.
Látta, hogy mögötte érkezik a járműve, így integetett, viszont még idő kellett neki, hogy a megállóhoz érjen, de a busz megállt, a sofőr megvárta, amíg a néni elbattyog az első ajtóhoz és felszáll, sőt kedvesen köszönt is neki.
Azt is türelmesen megvárta, hogy a néni leüljön, csak utána indult el!
Nem sok idő ez, talán 1 perc... apró figyelmesség, ami nagyon jól esik mindenkinek.
Az utasok sem morgolódnak, sőt egyszerre hárman is felugrottak a székből, hogy átadják a néninek a helyüket.
Persze azért itt sem mindig így működik, itt is emberek élnek... ilyenek is, olyanok is...
A reggeli csúcsforgalomban, amikor az emberek a munkába igyekeznek, akkor nem mindig előzékenyek, ezt is tapasztaltam.
Pár éve írtam is róla, hogy reggel simán betolakodtak a babakocsi elé, hogy felférjenek a tömött villamosra, így én csak a 2. vagy 3. járműre fértem csak fel, sőt olyan is volt, hogy inkább gyalog mentem pár megállót.
Azt is láttam sokszor, hogy a fiatalok nem adják át a helyet az időseknek, inkább úgy tesznek, mintha nem is látnák, hogy egy idős néni vagy bácsi áll mellettük.
De láttam az ellenkezőjét is, statisztikát nem készítettem arról, hogy melyik a gyakoribb.
Viszont a mai jelenet felvidított, jó volt látni a sofőr és az utasok előzékenységét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése