Hát ma nem volt jó napunk...
A specialistánál a biztonság kedvéért megnézték a fiam gluténszintjét, sajnos rossz híreket kaptunk ma telefonon, magas az érték.
Ez szigorú diétát jelent sajnos élete végéig, mert ez a betegség nem gyógyítható, viszont diéta nélkül veszélyes.
Nem is tértem még magamhoz!
Teljes életmódváltozás következik a család számára.
Ha ezt olvassa valaki, akinek van ilyen tapasztalata, kérem írjon!!!
Minden tanács jól jönne azoktól, akik szintén erre kényszerülnek, de már van benne gyakorlatuk.
Ez öröklődhet is, ezért majd bennünket is megvizsgálnak és persze a picit is...
Most nem is tudok mást írni, mert nem vagyok még észnél:-(
Jelenleg Genfben élünk, de hamarosan átköltözünk Franciaországba, egy kedves városkába, aminek a neve Douvaine. A blog címe ettől függetlenül nem fog változni, de hamarosan a témák bővülnek, hiszen elkezdem majd megismerni Franciaországot is!
Üdvözlet mindenkinek!
A mindennapjaimat firkantom ide az új városomban, Genfben...
Illetve hamarosan Franciaország és Douvaine felfedezése fog következni...
Illetve hamarosan Franciaország és Douvaine felfedezése fog következni...
2012. július 24., kedd
2012. július 19., csütörtök
Az élet itthon
Hát még elég monoton:-)
A terület elég nagy, a férjem traktorral nyírja a füvet, hogy mozdulni tudjunk, én meg lombsöprűvel szedem össze, aztán együtt hordjuk át a szomszédhoz.
Péntek óta dolgozunk, de még nem értünk a végére, még pár nap:-)
Voltunk a városban vásárolni, a rokonoknál, megcsináltattam az útlevelem, új olvasószemüveget rendeltem, mert a régit Genfben hagytam.
De egyébként is romlott 1 dioptriát a szemem.
Szóval sok minden nem történik, csak a munka...
A Határátkelő új helyre költözött:
http://hataratkelo.blog.hu/
A terület elég nagy, a férjem traktorral nyírja a füvet, hogy mozdulni tudjunk, én meg lombsöprűvel szedem össze, aztán együtt hordjuk át a szomszédhoz.
Péntek óta dolgozunk, de még nem értünk a végére, még pár nap:-)
Voltunk a városban vásárolni, a rokonoknál, megcsináltattam az útlevelem, új olvasószemüveget rendeltem, mert a régit Genfben hagytam.
De egyébként is romlott 1 dioptriát a szemem.
Szóval sok minden nem történik, csak a munka...
A Határátkelő új helyre költözött:
http://hataratkelo.blog.hu/
2012. július 14., szombat
Újra itthon:-)
Hétfőn sikerült beadni a vasat a nagyobbik fiamnak, így indulhattunk végre.
Szerda délután indultunk, végül 1 kocsival, és csütörtök délután értünk haza.
A férjem vezetett végig, alvás nélkül, 21 órás út volt.
Én is próbáltam nem aludni, mert közben jegyzeteltem az utat, ugyanis jövő nyáron én is a saját kocsimmal jövök majd.
Most van a kocsinak kisebb műszaki problémája, ezért döntöttünk úgy, hogy ott marad, majd ott csináltatjuk meg, ha visszamentünk.
Körmenden megálltunk a Tescoban, pár dolgot vettünk.
Külön figyeltem az embereket, ugyanis a Határátkelőn általában azt írják a kint élők, hogy itthon nem mosolyognak az emberek, nem kedvesek, nem köszönnek, stb.
Hát én pont az ellenkezőjét tapasztaltam, szerintem az emberek kedvesek, mosolyognak, az eladók köszönnek és udvariasan kiszolgálnak.
Egyébként már itthon is ezt tapasztaltam a boltokban.
Hát a termékek minősége az hagy kívánnivalót maga után.
Pl. vettük a Tescoban a helyi márkás tejfölt, hát egy híg lötty volt benne...szerencse, hogy csak 1-et vettem, a következő vásárlásnál már másik márkát választottam.
Körmenden nem volt a boltban bio joghurt a gyerekeknek, ezért Danont választottunk helyette.
Reggel mikor kibontottuk, hát a fiam rögtön mondta, hogy "hú, ez folyós".
Tegnap már vettünk itthon bio joghurtot, remélem az jobb lesz.
A Lidl-ben ugyanazt a csokit vettük, amit a Franciaországi Lidl-ben szoktunk, meg sem közelíti az ottanit.
Eddig ennyi tapasztalatunk van ezen a téren...
Itthon a területen nagyon nagy a fű, lesz dolga a férjemnek.
A zsalu és az ablakok közé beköltöztek a darazsak:-(
A férjem leverte a fészkeket, de még nem lehet kinyitni az ablakokat, mert a darazsak visszajárnak és keresik a fészküket.
A ház tele volt döglött bogarakkal, élő pókokkal és pókhálókkal, először ezeket kellett eltakarítani.
Most kb. rendben vagyunk, nagyjából berendezkedtünk.
A gyerekek úgy kezdtek itt játszani, mintha el sem mentünk volna...mindegyik helyet az otthonuknak tekintik.
Tegnap voltunk apukámnál, nagy volt az öröm:-)
A testvéremékhez még nem jutottunk el, de remélem 1-2 napon belül oda is odaérünk!
Jó érzés itthon lenni:-)
Szerda délután indultunk, végül 1 kocsival, és csütörtök délután értünk haza.
A férjem vezetett végig, alvás nélkül, 21 órás út volt.
Én is próbáltam nem aludni, mert közben jegyzeteltem az utat, ugyanis jövő nyáron én is a saját kocsimmal jövök majd.
Most van a kocsinak kisebb műszaki problémája, ezért döntöttünk úgy, hogy ott marad, majd ott csináltatjuk meg, ha visszamentünk.
Körmenden megálltunk a Tescoban, pár dolgot vettünk.
Külön figyeltem az embereket, ugyanis a Határátkelőn általában azt írják a kint élők, hogy itthon nem mosolyognak az emberek, nem kedvesek, nem köszönnek, stb.
Hát én pont az ellenkezőjét tapasztaltam, szerintem az emberek kedvesek, mosolyognak, az eladók köszönnek és udvariasan kiszolgálnak.
Egyébként már itthon is ezt tapasztaltam a boltokban.
Hát a termékek minősége az hagy kívánnivalót maga után.
Pl. vettük a Tescoban a helyi márkás tejfölt, hát egy híg lötty volt benne...szerencse, hogy csak 1-et vettem, a következő vásárlásnál már másik márkát választottam.
Körmenden nem volt a boltban bio joghurt a gyerekeknek, ezért Danont választottunk helyette.
Reggel mikor kibontottuk, hát a fiam rögtön mondta, hogy "hú, ez folyós".
Tegnap már vettünk itthon bio joghurtot, remélem az jobb lesz.
A Lidl-ben ugyanazt a csokit vettük, amit a Franciaországi Lidl-ben szoktunk, meg sem közelíti az ottanit.
Eddig ennyi tapasztalatunk van ezen a téren...
Itthon a területen nagyon nagy a fű, lesz dolga a férjemnek.
A zsalu és az ablakok közé beköltöztek a darazsak:-(
A férjem leverte a fészkeket, de még nem lehet kinyitni az ablakokat, mert a darazsak visszajárnak és keresik a fészküket.
A ház tele volt döglött bogarakkal, élő pókokkal és pókhálókkal, először ezeket kellett eltakarítani.
Most kb. rendben vagyunk, nagyjából berendezkedtünk.
A gyerekek úgy kezdtek itt játszani, mintha el sem mentünk volna...mindegyik helyet az otthonuknak tekintik.
Tegnap voltunk apukámnál, nagy volt az öröm:-)
A testvéremékhez még nem jutottunk el, de remélem 1-2 napon belül oda is odaérünk!
Jó érzés itthon lenni:-)
2012. július 7., szombat
Rossz hírek azoknak, akik várnak haza:-(
Tegnap voltunk az orvosnál, de sajnos nem sikerült a fiamnak beadni a vasat.
Valószínűleg kicsit mellészúrtak (itt is előfordulhat, úgy látszik), mert nagyon fájt a gyereknek.
Hősiesen tűrte, de amikor már nagyon rosszul volt, le kellett venni róla az infúziót.
Hétfőn újra megyünk, talán akkor sikerül.
Szóval késik az indulás:-(
Addig semmiképpen nem indulunk, amíg ezt nem sikerül elintézni.
Az orvos után játszótérre mentünk, mert ezt kérte a fiam. Na ott sokat játszottak, és már nem is látszott rajta a sok szenvedés.
Délután még elmentem a gyerekorvoshoz tapaszt kérni.
Ezt az infúzió (vérvétel) előtt kell a karjára ragasztani, és így nem fáj neki a szúrás.
Otthon ez miért nincs? Felkészíti a gyerekeket a beavatkozásra, nem fáj, szóval nagyon jó dolog!
Érdekes a fiam hozzáállása, mert simán megértette, hogy ez most nem ment, hétfőn újra próbálják.
Nem nyafog, nem fél, mondta "rendben".
Nekem furcsa ez egy 5 éves gyerektől, ott sem sírt, némán tűrte a fájdalmat. Próbált elaludni, de hát szegénykémnek nem sikerült.
Ma egyébként nagyon nagy mosás van:-) Mindent ki kell mosni az indulás előtt...lesz vagy 4 gép.
Na meg az ablakpucolás, takarítás is hátravan. Nem irigylem magam:-)
Kedden, vagy szerdán indulunk a tervek szerint, de hát majd kiderül...
Elnézést azoktól, akik a francia anyagot folytatnák, de erre most nincs időm. De otthonról majd folytatom:-)
Valószínűleg kicsit mellészúrtak (itt is előfordulhat, úgy látszik), mert nagyon fájt a gyereknek.
Hősiesen tűrte, de amikor már nagyon rosszul volt, le kellett venni róla az infúziót.
Hétfőn újra megyünk, talán akkor sikerül.
Szóval késik az indulás:-(
Addig semmiképpen nem indulunk, amíg ezt nem sikerül elintézni.
Az orvos után játszótérre mentünk, mert ezt kérte a fiam. Na ott sokat játszottak, és már nem is látszott rajta a sok szenvedés.
Délután még elmentem a gyerekorvoshoz tapaszt kérni.
Ezt az infúzió (vérvétel) előtt kell a karjára ragasztani, és így nem fáj neki a szúrás.
Otthon ez miért nincs? Felkészíti a gyerekeket a beavatkozásra, nem fáj, szóval nagyon jó dolog!
Érdekes a fiam hozzáállása, mert simán megértette, hogy ez most nem ment, hétfőn újra próbálják.
Nem nyafog, nem fél, mondta "rendben".
Nekem furcsa ez egy 5 éves gyerektől, ott sem sírt, némán tűrte a fájdalmat. Próbált elaludni, de hát szegénykémnek nem sikerült.
Ma egyébként nagyon nagy mosás van:-) Mindent ki kell mosni az indulás előtt...lesz vagy 4 gép.
Na meg az ablakpucolás, takarítás is hátravan. Nem irigylem magam:-)
Kedden, vagy szerdán indulunk a tervek szerint, de hát majd kiderül...
Elnézést azoktól, akik a francia anyagot folytatnák, de erre most nincs időm. De otthonról majd folytatom:-)
2012. július 4., szerda
A specialistánál
Aki nem emlékezne rá, a nagyobbik fiam vashiányos, és 3 hónapos gyógyszeres kezelés sem használt.
Ezért a gyerekorvos elküldött a speciális rendelésre bennünket.
Ma voltunk, és a gyerek megkapta infúzióban az első vas-adagot, pénteken kapja a másodikat.
Nagyon jól viselte:-)
Innentől kezdve 2 eset van:
1) Vagy ettől helyreáll a vasszint, és utána már lehet gyógyszerekkel is emelni, ha szükséges.
2) Vagy nem...akkor valami más van a háttérben:-(
Az orvos remélem csak azért, hogy kizárja vesz majd vért pénteken, és megnézik a glutén szintjét.
Gluténérzékenység is okozhatja, de remélem ez csak vaklárma, és meggyógyul ettől a 2 adag vastól.
Na de hát majd kiderül péntekhez számított 2 hét múlva, mert akkor lesz eredmény glutén ügyben.
Ma együtt volt a család, de pénteken már én viszem, mert apa dolgozik:-)
Egyébként készülünk a hazatérésre, persze csak nyárra.
Még nem tudom, hogy mikor indulunk, valamikor a hét elején.
Azt hiszem nem írtam, hogy tegnap múzeumban voltunk a japán családdal, a fiam legjobb barátja az ő nagyobbik fiuk.
De a picik is jóban vannak, kb. egyidősek.
A gyerekek nagyon élvezték, és nagyon szomorúak, hogy a nyárra el kell válni.
Illetve tovább, mert a japán anyuka gyermeket vár, Japánban fogja megszülni, ezért csak januárban jönnek vissza.
Aki Genfben jár, az mindenképpen menjen el a Természettörténeti Múzeumba, fantasztikus, főleg a gyerekeknek.
Mi minden évben elmegyünk legalább egyszer, de inkább többször.
Most nincs időm képet feltenni, de majd pótolom talán:-)
Azt majdnem kifelejtettem, hogy a múzeumban berendeztek egy termet az iskolások képeivel.
Ezt a képet a nagyobbik fiam osztálya alkotta:
Ezért a gyerekorvos elküldött a speciális rendelésre bennünket.
Ma voltunk, és a gyerek megkapta infúzióban az első vas-adagot, pénteken kapja a másodikat.
Nagyon jól viselte:-)
Innentől kezdve 2 eset van:
1) Vagy ettől helyreáll a vasszint, és utána már lehet gyógyszerekkel is emelni, ha szükséges.
2) Vagy nem...akkor valami más van a háttérben:-(
Az orvos remélem csak azért, hogy kizárja vesz majd vért pénteken, és megnézik a glutén szintjét.
Gluténérzékenység is okozhatja, de remélem ez csak vaklárma, és meggyógyul ettől a 2 adag vastól.
Na de hát majd kiderül péntekhez számított 2 hét múlva, mert akkor lesz eredmény glutén ügyben.
Ma együtt volt a család, de pénteken már én viszem, mert apa dolgozik:-)
Egyébként készülünk a hazatérésre, persze csak nyárra.
Még nem tudom, hogy mikor indulunk, valamikor a hét elején.
Azt hiszem nem írtam, hogy tegnap múzeumban voltunk a japán családdal, a fiam legjobb barátja az ő nagyobbik fiuk.
De a picik is jóban vannak, kb. egyidősek.
A gyerekek nagyon élvezték, és nagyon szomorúak, hogy a nyárra el kell válni.
Illetve tovább, mert a japán anyuka gyermeket vár, Japánban fogja megszülni, ezért csak januárban jönnek vissza.
Aki Genfben jár, az mindenképpen menjen el a Természettörténeti Múzeumba, fantasztikus, főleg a gyerekeknek.
Mi minden évben elmegyünk legalább egyszer, de inkább többször.
Most nincs időm képet feltenni, de majd pótolom talán:-)
Azt majdnem kifelejtettem, hogy a múzeumban berendeztek egy termet az iskolások képeivel.
Ezt a képet a nagyobbik fiam osztálya alkotta:
2012. június 28., csütörtök
Elkészültek a képek:-)
Először is szeretném kijavítani magam, csak az 1-4.-es korosztály vonult tegnap, az 5-9.-esek majd csak később vonulnak.Az egész belvárost lezárták, sem autók, sem a tömegközlekedés nem mehetett:-)
Rengeteg ember volt kint, alig lehetett odaférni, hogy fényképezzek.
Egy csomó képet csináltam, ezekből válogatok most!
Külön nem kommentálom ezeket, annyit kell tudni, hogy minden iskola előtt zenekar vonult, és minden iskola, minden osztálya saját jelmezben vonult!
Az egyiknél jegyeztem csak meg, hogy a fiam látható rajta:-)
Nézegessétek:-)
A parkban ingyenes körhinták voltak, biztonsági emberekkel...
Tudomásom szerint egy gyerek sem veszett el, az én fiam is szépen megvárta az asztalnál, amíg odaérünk, ahogyan előre megbeszéltük.
Akkor jöhet a látvány, ami persze nem adja vissza azt, amit ott érezni lehetett:
Rengeteg ember volt kint, alig lehetett odaférni, hogy fényképezzek.
Egy csomó képet csináltam, ezekből válogatok most!
Külön nem kommentálom ezeket, annyit kell tudni, hogy minden iskola előtt zenekar vonult, és minden iskola, minden osztálya saját jelmezben vonult!
Az egyiknél jegyeztem csak meg, hogy a fiam látható rajta:-)
Nézegessétek:-)
A parkban ingyenes körhinták voltak, biztonsági emberekkel...
Tudomásom szerint egy gyerek sem veszett el, az én fiam is szépen megvárta az asztalnál, amíg odaérünk, ahogyan előre megbeszéltük.
Akkor jöhet a látvány, ami persze nem adja vissza azt, amit ott érezni lehetett:
Ehhez a képhez azért annyit hozzáfűznék, hogy a sárga pólós az én nagy fiam:-)
Mellette a legjobb barátja, Uichiro, aki japán.
Talán azért kerültek ilyen szoros barátságba, mert mindegyiknek gondjai voltak a francia nyelvvel.
A képen még látható a tanító néni és az iskola igazgatója is!
Egyébként a fiam "szerelme" egy japán-svájci házasságból született tényleg gyönyörű kislány, aki ugyan már másodikas volt, de francia órára együtt jártak, ráadásul a lépcsőházunkban lakik.
2012. június 27., szerda
Itt van a piknik:-)
Egy kicsit elgondolkoztam az otthoni tanévzáráson és az ittenin.
Otthon ugye van egy tanévzáró ünnepség, a gyerekek csinosba öltöznek, vigyázba állnak, és meghallgatják az igazgató beszédét.
Emlékeim szerint nem éppen a legjobb élmények az iskoláról:-(
Itt másképpen oldják ezt meg.
A bizonyítványt már múlt csütörtökön megkaptuk, nem kellett ünneplőbe öltözni, csak felmentünk a terembe gyerekek és szülők együtt. Ott a gyerekeink megmutatták azokat a fejlesztő játékokat, amikkel tanultak évközben.
Nagyon hangulatos este volt, mindenki élvezte.
Ma viszont jön a fénypont...a piknik a város összes iskolásának!
1.10-re kell vinni a fiam az iskolába, onnan indulnak nélkülünk.
Lesz egy nagy városi felvonulás, minden gyerek készített magának koronát, abban fognak vonulni.
Utána mennek egy nagy parkba, ahol esznek-isznak...természetesen a város állja az összes költséget.
A park egyébként be lesz zárva, a szülők csak 5.30-kor mehetnek be.
Kaptunk egy térképet, hogy melyik asztalnál lesznek a gyerekeink.
A tanárnő szerint ez csak elsőre félelmetes, nagyon szervezetten folyik ez a rendezvény, és nem szoktak gyerekek elveszni.
Egyébként is mindegyik gyereken rajta lesz a cetli az összes elérhetőséggel.
A fiam ma felébredt, és azonnal indulni akart:-)
Emlékeim szerint az otthoni tanévzárókra nem akartunk mi ennyire lelkesen menni.
Azt hiszem nagyon jó kis program lesz a gyerekeknek, viszem a fényképezőt, és majd teszek fel ide is képeket!
A fiam azt mondja, hogy ő még iskolába akar járni, hiába mondom, hogy most itt a nyári szünet:-)
Otthon ugye van egy tanévzáró ünnepség, a gyerekek csinosba öltöznek, vigyázba állnak, és meghallgatják az igazgató beszédét.
Emlékeim szerint nem éppen a legjobb élmények az iskoláról:-(
Itt másképpen oldják ezt meg.
A bizonyítványt már múlt csütörtökön megkaptuk, nem kellett ünneplőbe öltözni, csak felmentünk a terembe gyerekek és szülők együtt. Ott a gyerekeink megmutatták azokat a fejlesztő játékokat, amikkel tanultak évközben.
Nagyon hangulatos este volt, mindenki élvezte.
Ma viszont jön a fénypont...a piknik a város összes iskolásának!
1.10-re kell vinni a fiam az iskolába, onnan indulnak nélkülünk.
Lesz egy nagy városi felvonulás, minden gyerek készített magának koronát, abban fognak vonulni.
Utána mennek egy nagy parkba, ahol esznek-isznak...természetesen a város állja az összes költséget.
A park egyébként be lesz zárva, a szülők csak 5.30-kor mehetnek be.
Kaptunk egy térképet, hogy melyik asztalnál lesznek a gyerekeink.
A tanárnő szerint ez csak elsőre félelmetes, nagyon szervezetten folyik ez a rendezvény, és nem szoktak gyerekek elveszni.
Egyébként is mindegyik gyereken rajta lesz a cetli az összes elérhetőséggel.
A fiam ma felébredt, és azonnal indulni akart:-)
Emlékeim szerint az otthoni tanévzárókra nem akartunk mi ennyire lelkesen menni.
Azt hiszem nagyon jó kis program lesz a gyerekeknek, viszem a fényképezőt, és majd teszek fel ide is képeket!
A fiam azt mondja, hogy ő még iskolába akar járni, hiába mondom, hogy most itt a nyári szünet:-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)