A francia nyelvről...

Ugyan nem ide írtam, de most ide másolom, hogy mit gondolok a francia nyelv tanulásáról:

A délelőtti órákon nagy hangsúlyt fektetnek a kiejtésre, az estieken pedig a szókincsre. Ha ez a kettő egyesülne, akkor lenne igazi.
Azt hiszem érdemes pár szót fecsérelni a francia nyelv tanulására. Sokan úgy indulnak el, hogy nem beszélik azt a nyelvet, ahová költöznek.
Na mire lehet számítani a franciánál???

Először is el kell, hogy mondjam, hogy nagyon nehéz nyelv. A kiejtése és a nyelvtana is.
Ha valaki nyelvtudás nélkül érkezik és francia nyelvterületen keres tanfolyamot (de ez az otthoni tanfolyamokra is igaz), akkor mindenképpen olyat keressen, ahol külön foglalkoznak a hangok kiejtésével. A hangzóik hasonlóak a magyar hangzókhoz, bár van pár orrhang, ami a magyar nyelvben nincs.
Tapasztalatom szerint a helyes kiejtés megtanulása nélkül, szinte lehetetlen ezt a nyelvet megtanulni. El kell jutni arra a szintre, hogy ráérezzen az ember, hogy az adott betűcsoportot, hogyan ejtik. Aztán lehet, csak továbblépni…Bár azt tudni kell, hogy a francia a kivételek nyelve J Ha megtanulsz valamit, akkor hamarosan találkozol egy ellenpéldával is … igen ezt úgy kellene kiejteni, de ez most kivétel J
Ez sok gyakorlást igényel. Ha már nagyjából sejted, hogy mit hogyan kell kiejteni, akkor jöhetnek a szavak.
A főneveket a nemükkel együtt kell megtanulni, különben elvesztél! Aztán még jó, ha figyelsz a rendhagyó többes számokra is! Nekem például még mindig nehézséget okoz, hogy a megfelelő névelőt tegyem ki a főnevek elé…
Az igék 3 ragozási csoportba oszthatók, rengeteg kivétellel! Logikus rendszer és mégsem. Itt sem lehet mindent bemagolni, sokat kell gyakorolni és aztán ráérez az ember a kivételekre. Először persze szigorúan jelen időben!
Persze aztán jönnek a meléknevek, névmások, elöljárószavak, sok igeidő, stb…
Én nagyon sok örömöt lelek a francia nyelv tanulásában. Ahogy egyre jobban megy, egyre többet…

Eltelt több mint 1 hét?

Hát, ahogy látom, elég régen írtam:-(
A napok ugyanúgy telnek, csak most apa többet dolgozik...így nekem kevesebb időm marad.
A nagyfiúnak iskola, nekem tanfolyam...ez az élet rendje még mindig.
Megtörtént az elkerülhetetlen...elromlott a számítógépem. Illetve nem tölt, csak kábelről működik.
Vagy az aksi rossz, vagy a töltő, vagy más hiba van. El kellene vinni szakihoz, de apa dolgozik...
Én meg nem tudom, hogy hol van ilyen szaki és azt sem tudnám igazán franciául elmagyarázni, hogy mi a baja.
A lényeg az aksi nem tölt, kábelről működik a gép. Már kisütöttem az aksit és nincs változás.
A gép szerint minden jó, az aksi, a töltő is.
Ha így haladunk meg kell várnom a nyarat és otthon vinni szervízbe.
Na ez egy probléma...nem otthon vagyok, nem tudok a kedvem szerint elintézni, megoldani mindent.
Ha most otthon lennénk, már haza is hoztam volna a szervízből:-(

Visszajöttünk...

Csütörtökön keltünk útra, mint kiderült hiba volt. Németországban is és Svájc német részén is elkapott bennünket 1-1 nagy hóesés. Az autópályán 50-60-nal lehetett csak menni, így inkább megálltunk és megvártuk a végét.
Ennek köszönhetően 26 óra alatt értünk ide - hazafelé 20 óra volt az út.
Már este volt, mire Genfbe értünk. Kipakoltunk, ettünk, fürödtünk és irány az ágy :-)
A gyerekek és én is meg vagyunk fázva, így nem volt könnyű éjszaka. Köhögás, orrfújás, stb.
Szombaton szokás szerint mostunk, de csak délután. Délelőtt vásárolni ,mentünk Fr.országba.
A vasárnap az pihenőnap...én amikor tudtam tanultam a franciát.
Hétfőn elmentünk a kisebbik fiammal a tanfolyamra, de elmaradt...beteg a tanárnő is:-(
Majd csütörtökön...
Kedden este volt tanfolyam, bár kevesen voltunk. Kb. 5-6-an...a többiek úgy látszik meghosszabbították a szünetet.
Kaptunk jó sok házit...majd ha lesz időm elkészítem.
Ma szerda van, a ruhák már a mosógépben vannak, nemsokára megyek és átteszem őket a szárítógépbe. Délre rakhatom őket a helyükre.
Apa délután dolgozik, mi pedig majd elmegyünk vásárolni (csak ide Genfbe)...nincs itthon kenyér:-)
Hát kb. ez volt itt eddig...
A suliban megkaptuk a nagyobbik fiam adatlapját ellenőrzésre. Hát azért itt is követnek el hibákat:-)
Nem volt jó a születési dátuma (pedig annak idején leadtuk az iratok másolatát), a biztosítása sem volt jól feltüntetve (nemzetközi kártya volt beírva, pedig itt van biztosítva), azt jelölték be, hogy én nevelem egyedül (:-)), nem volt jó a telefonszámom (a férjemét írták az enyémhez is).
Mellékeltek egy üres nyomtatványt, azon csak azt kellett beírni, amit módosíttatni akarunk.
Gondolom majd most kijavítják...a tanév elején is szóltunk már, hogy nem jól írták a születési dátumát, de akkor azt mondták, hogy nincs jelentősége. Pedig van, hiszem az év végén már bizonyítványt kapnak és gondolom abban is fog majd szerepelni.
Az első osztályban nem kapnak még érdemjegyeket, csak egy szöveges értékelés fog a bizonyítványban szerepelni.

Indulunk vissza...

Hosszas töprengés után úgy döntöttünk, hogy holnap indulunk vissza. Így még lesz ideje pihenni a gyerekeknek hétfőig. Kezdődik az iskola...
Jó volt itthon nagyon, tegnap elbúcsúztunk a családtól.
Jó sok elintézni valónk volt, de mára már majdnem végeztünk. Még a védőnőnek kell látni a gyerekeket és a szomszédtól kell elbúcsúzni, aki a házunkra is vigyáz:-)
Elég furcsa lesz ebből a nagy házból visszamenni a pici lakásba:-(
Érdekes módon a gyerekek szeretik mind a 2 helyet. Bár a nagyobbik fiam már ma indulni akarna:-)
Ő nagyon szereti Genfet, az iskolát, még a pici lakást is:-)
Hát én...kezdem megszokni a kinti életet. A francia tanulás eléggé lefoglal szerencsére, na meg a nagyobbik gyerek iskolába hordása is elég sok tennivalót ad...
Nem is tudom, hogy oldja meg az, aki dolgozik. Gondolom a gyereke az iskolában marad ebédre és még 4 óra után is.
Jól megfázott itthon mindenki, viszünk gyógyszereket, majd kint kikúráljuk magunkat.
Viszünk még apró ajándékokat az ismerősöknek. Mondjuk nincs belőlük sok...
A házmesternek és családjának, a fiam tanárnőjének, az én tanárnőimnek, azoknak aki a picire vigyáznak, amíg én a délelőtti tanfolyamon vagyok. Azt hiszem ennyi.
Kis hely van a kocsiban, így az ajándékok mérete is ehhez igazodik:-)
Próbáltam olyan dolgokat venni, amik Magyarországra jellemzőek.
Csokit ugye svájcba nem viszünk:-) Hogy is nézne az ki?
De bort, pálinkát azt lehet.
Viszünk bio kölesgolyót az én tanárnőmnek, az ő gyerekei is bio ételeket esznek és ezt biztosan nem ismeri.
Hát ilyesmiket...
Még a Túrórudin gondolkodom:-)
Na meg a Negrón...tegnap szopogattam gyógyszert a torkomra, hát nem nagyon múlt el a köhögésem. Utána elszopogattam egy mézes negrót, na attól elmúlt.
Így a mai vásárlásnál még azt is veszünk magunknak is.
Remélem most nem felejtem itthon az orrszívót a gyerekeknek, amit a porszívóhoz lehet csatlakoztatni. Nyáron itthon hagytuk...akartam kint venni, de nem is ismerik.
Csak olyan van, amit szájjal kell szívni (semmit nem ér, próbáltam) és pumpás (ez valamivel jobb, de meg sem közelíti a porszívós hatékonyságát).
Ha valaki kicsi gyerekkel indul útnak, ezt ne felejtse otthon! Kint nem fog találni.
Olyat sem találtam, aminek saját motorja van. Ezen mondjuk meglepődtem.
Azt tapasztaltam, hogy a kintiek azt a típust szokták használni, amit szájjal kell szívni. Nyilván csak azért, mert a porszívósat még nem próbálták:-)
Na...most kezdődik a pakolás...

Végre Magyarország...

Hazajöttünk Karácsonyra. Már nagyon vártam.
Karácsony napján utaztunk, másnapján értünk ide. 20 óra volt az út:-(
A férjem vezetett végig, a gyerekek és én aludtunk, nézegelődtünk.
Tegnap rokonlátogatás volt...nagy öröm:-)
Most sok az intéznivalónk, a jövő héten megyünk vissza.
Lejár a személyim, biztosítások, hivatalok, számlák, fodrász, stb....
Amikor megérkeztünk 5 fok volt a lakásban...mostanra már felmelegedett.
Azt hiszem majd jövő héten írok újra, ha már kint leszünk megint.

Ünnepek

Hát voltunk a magyar karácsonyon...persze elkéstünk.
Vége volt a műsornak, mire odaértünk. Csak a picivel mentünk, apa a nagyobbikkal kocsival jött utánunk.
Egy-két emberrel beszéltem, de azt vettem észre, hogy elég zárt társaság. Nehezen fogadnak be új érkezőket...
A férjem szerint azért, mert nem akarják, hogy kihasználják őket...
Én mondjuk már korábban e-mailben felajánlottam az itteni magyar könyvtárnak szépirodalmi könyveket (ajándékként, ingyen). Nem is válaszoltak...
Aztán ezen a rendezvényen kiderült, hogy olvasták az e-mailt, de köszönik nem kérik...
Van itt magyar iskola is. Gondoltam, hogy szintén ingyen elmegyek a gyerekekkel és mivel tanár vagyok, segítek, ha kell.
De ebből sem kérnek...
Így kis csalódással jöttem el a végén.
Azt hiszem ez volt az utolsó találkozásunk ezekkel az emberekkel.
Nemrégen voltunk egy Escalade ünnepségen, azt nem magyarok szervezték. De sokkal kedvesebbek, nyitottabbak voltak. Azon a bálon tényleg jól éreztük magunkat.
Kedden a tanfolyamon is ünnepség volt. Mindenkinek kellett vinni valamit, ami az országára jellemző.
Én madártejet vittem, mivel itt nincs sütő a konyhában:-)
Nagyon finom dolgok voltak...amerikai, kínai, portugál, spanyol, bangladesi, szomáliai ételek:-)
Na ez jól sikerült!
Csütörtökön a másik tanfolyamon is volt ünnepség, oda is kellett volna kaját vinni, de nekem már nem volt időm készíteni.
Így vettem gyümölcslevet és kekszet.
Ott is voltak jó kaják...vietnámi, kolumbiai, thaiföldi, portugál, kínai, indiai, stb.
Azért mindet végigkóstoltam:-)
Ma van a nagyfiamnak az utolsó napja az iskolában. Vasárnap pedig indulunk Magyarországra...végre!
Már a gyerekek is nagyon várják az utazást, főleg a nagy!
Jó hosszú út lesz, most egyenesen M-o.-ra megyünk:-(

egy kis munka...

Hihetetlen, de mától dolgozom:-)
A genfi magyaroknak van egy levelező listája, oda én is feliratkoztam.
Itt próbálnak egymásnak segíteni, segítséget kérni, értesítik az ittenieket a programokról, stb.
Tegnap valaki magyar anyanyelvű tanárt keresett a fia korrepetálására...hát én írtam neki.
Ma már jön is a gyerek:-)
Igaz ez a munka csak január végéig tart, mert akkor lesz otthon a fiúnak a vizsgája.
De a semminél jobb, főleg, hogy nem is kerestem.
Arról nem is beszélve, hogy az itteni órabérek magasan meghaladják az otthoniakat.
Egyébként pedig ma mostam, szokás szerint...
Jó hideg van kint, így nem mozdultunk ki. Délelőtt esett a hó, de nem maradt meg.
A fiam legnagyobb bánatára:-)
Apa dolgozik, mint mindig. Talán lassan hazaér...át kell vennie a gyerekeket a korrepetálás idejére.
Holnap délelőtt is jön a fiú, délután pedig megyünk a magyar karácsonyra:-)